Amikor Isten
két Fia találkozik egymással, mindig újabb esélyt kapnak a megváltásra. Soha ne
hagyj magára senkit anélkül, hogy megváltást adnál neki, és megváltást nyernél
tőle. (A csodák tanítása, Törzsszöveg 8.III.4.6.)
Erre a két
mondatra kérdezett rá valaki a közelmúltban, és a kérdésnek azért is örültem,
mert ezek a gondolatok ugyanígy, bennem is felmerültek:
De hát hogyan
adnék én megváltást? Szerintem ez nem az én dolgom. Na, jó, ha mégis, akkor
milyen módon? Áldjam meg? Segítsek neki valahogy? Érezzek együtt vele? És tőle
én hogyan kapnék? Ráadásul mindig? Mindenkitől?
A megváltás
(salvation) szót fordítják még üdvözülésnek, és megszabadulásnak is, amiből az
üdvözülés nekem még kevésbé volt érthető, de a megszabadulás és a megváltás
kicsit kézzelfoghatóbb. Az én első kérdésem ez volt: mitől váltódunk meg; mitől
szabadulunk meg?
Az Értelmező szótár ezt írja a megváltásról:
- A Vezeklés, vagy az elkülönültség megszűnése.
- A megbocsátás és a csoda által megváltozik az elménk, így „megmenekülünk” a bűn és a bűntudat valóságába vetett hitünktől.
Tehát minden
olyan helyzet, amelyben találkozom valakivel (és tulajdonképpen állandóan ez
van!) lehetőséget ad arra, hogy megtapasztaljam a másikkal való egységet. Azt,
hogy ő: én vagyok, és amilyennek őt látom, olyannak látom magamat.
Amikor pedig
egyre növekszik a megbocsátásra való képességünk, egyre kevesebbszer fogunk
arra gondolni, hogy bárki bármilyen bűnt elkövetett volna. Így nem fogunk már
hibáztatni sem másokat, sem magunkat.
Amikor a
megbocsátás tükrében tekintesz valakire, akivel találkozol, akkor egyszer csak
elkezded őt olyannak látni, amilyen valójában. Már nem lesznek ott a vele
kapcsolatos múltbéli tapasztalataid és az ebből fakadó ítéleteid. Ez a
megváltás pillanata. Megszabadítod őt mindattól, amit eddig róla gondoltál.
Megengeded neki, hogy az legyen, aki: Isten csodálatos gyermeke, aki hozzád hasonlóan a szeretethez való visszatérésre törekszik. Akkor is, ha ez időnként számodra nem annyira nyilvánvaló.
Amint ez
megtörténik, abban a pillanatban megváltódtál te is: hiszen, ha képes vagy
valakit így látni, az azt jelenti, hogy magadra is így tekintesz. Így ajándékoz meg a megváltással az, akivel találkozol. És az észlelés
ezen megváltozott módja a csoda. Béke, felszabadultság, öröm jár vele.
A 70. lecke is
erre emlékeztet:
A megváltásom belőlem fakad. Egyetlen külső tényező sem tarthat vissza. Bennem rejlik a világ megváltása, és a saját megváltásom is.
Ezek a gondolatok különösen fontosak karácsonykor, amikor egyébként is a bibliai Megváltó születésére emlékezünk. Ráadásul ez az időszak számtalan remek alkalmat nyújt arra, hogy feszültség és ítéletek helyett inkább megváltóként viselkedjünk.
Ha a következő hetekben szeretnél a hála és A csodák tanítása energiájában elmélyülni, és ezzel igazán örömteli készülődést teremteni magadnak és magad körül, akkor december 13-tól tarts velem a Hálanapló csodákkal online műhely résztvevőjeként! Részletek és jelentkezés itt:
Várlak!
Szeretettel,
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
Töltsd le A csodák tanításának 365 leckéjét és
egy szeretetmeditációt, így
kezdj el te is már most
csodákkal teli életet teremteni magadnak!
egy szeretetmeditációt, így
kezdj el te is már most
csodákkal teli életet teremteni magadnak!
Tovább olvasnál? Csemegézz kedvedre itt:
A színes lepedő és az elszánt csodautas esete >>>
Nem értem. Végre. >>>
Akkor ez most jó vagy rossz? >>>
A színes lepedő és az elszánt csodautas esete >>>
Nem értem. Végre. >>>
Akkor ez most jó vagy rossz? >>>
Kedves Kriszta! Elsőre tényleg meglepő volt ez a kijelentés. De írásod nyomán világossá vált, hogy miről is van szó, és ezt így teljesen elfogadhatónak érzem. Szeretem az írásaidban, hogy új megvilágításba helyez dolgokat, amik sokat segítenek. Köszönöm. Ambrózy Edit
VálaszTörlésKedves Edit!
TörlésKöszönöm, hogy megírtad ezt, és örülök, hogy hasznosnak találod az írásaimat. A csodák tanításában pont azt szeretem, hogy újabb és újabb nézőpontokat mutat meg, mindig tovább lehet általa fejlődni.
Szeretettel,
Kriszta