Amikor a második csoport is befejeződött, felmerült az igény, hogy legyen egy rendszeres találkozóhelye azoknak is, akik már végeztek a 365 gyakorlattal. (Bár mindannyian tudtuk, hogy a gyakorlatok elvégzése inkább egy út kezdete, mint vége ...) Ezért megalapítottuk a Tanítók Körét, ahová járhatott mindenki, aki csoportban vagy egyedül végigvezette magát a folyamaton.
Azért neveztük így, mert a könyvben a Diákok tankönyvén és a Szövegen kívül van még egy harmadik rész is, a Tanítók kézikönyve. Ez a 92 oldalas anyag olyan kérdésekre válaszol, melyek nagy valószínűséggel felmerülnek mindenkiben, aki elvégzi a Kurzust, valamint a könyvekben használt néhány alapfogalmat tisztázza.
A Tanítók kézikönyve gyakorlatilag mindenkit tanítónak nevez, nem csak azt, aki mesterségéül is ezt választotta. Annak idején ebből is lefordítottam 11 fejezetet, ezeket szeretném most szép sorban közreadni.
Most, ahogy ide beírtam, és újraolvastam pusztán a bevezetést, megint lenyűgözött az a lényegretörő tömörség, ami ebből az írásból (is) sugárzik. Mivel 20 éve tanítok, számtalan helyzetben tapasztaltam meg a leírtak igazságát, és szeretetteli mosollyal nyugtázom, hogy kezdő koromban még én is azt hittem, hogy azért tanítok, hogy "ők" tanuljanak ...
BEVEZETÉS
1. A világ gondolkodása szerint a tanítás és a tanulás szerepköre tulajdonképpen fordítva van. Ez egy jellemző megfordítottság. Látszólag a tanár és a tanuló különállóak; a tanár nem önmagának, hanem a tanulónak ad át valamit. Ezen kívül a tanítás, mint különleges esemény jelenik meg, amelyben időnknek meglehetősen kis hányadát használjuk fel. Ezzel szemben az Út a csodákhoz azt hangsúlyozza, hogy a tanítás maga a tanulás, így a tanár és a diák ugyanaz a személy. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a tanulás egy állandó folyamat; a nap minden pillanatában zajlik, sőt, alvás közbeni gondolatainkban is folytatódik.
2. Tanítani azt jelenti: megmutatni. Csak két gondolkodási rendszer létezik, és azt kell újra és újra demonstrálnod, hogy az egyiket vagy a másikat tartod igaznak. Ebből a szemléltetésből tanulnak mások és te magad is. A kérdés nem az, hogy fogsz-e tanítani, mivel ebben nincs döntési lehetőség. Mondhatjuk azt is, hogy a kurzus egyik célja, hogy választási módokat mutasson abban a tekintetben, hogy mit akarsz tanítani, attól függően, hogy mit akarsz megtanulni. Senki másnak nem adhatsz, csak önmagadnak, és ezt a tanításon keresztül lehet megtanulni. A tanítás nem más, mint tanúk összegyűjtése, akik demonstrálják, hogy mi az, amiben hiszel. Ez az átalakulás egy módszere. Ezt nem lehet pusztán szavakkal elérni. Minden helyzet egy esély arra, hogy megtanítsd másoknak, hogy ki vagy, és, hogy kik ők neked. Ennél nem több, de nem is kevesebb.
3. Ezért a tananyagot, amit összeállítasz, kizárólag az határozza meg, hogy mit gondolsz arról, hogy ki vagy, valamint, hogy mit jelent számodra a másokkal való kapcsolat. A formális tanítási helyzetben ezeknek a kérdéseknek látszólag semmi közük nincs ahhoz, amit tanítasz. Valójában azonban lehetetlen nem felhasználni bármely helyzetet annak a tanítására, amit megtanulni készülsz. Ebből a szempontból tanításod szóbeli oldala teljesen lényegtelen. Talán egybeesik vele, talán nem. Abból tanulsz igazán, ami mondandód mögött rejlik. A tanítás pusztán megerősíti azt, amit önmagadról hiszel. Az alapvető célja az, hogy felszámolja az önmagunkban való kételkedést. Ez persze nem azt jelenti, hogy az „én”, akit védelmezel, valós lenne. Hanem azt, hogy arról az „énről” tanítasz, akit valósnak hiszel.
4. Ez elkerülhetetlen. Nincs előle menekvés. Hogy is lehetne másképp? Mindenki, aki a világ tanmenetét követi – és mindenki követi, amíg csak meg nem változtatja a gondolkodását – csak azért tanít, hogy meggyőzze magát arról, hogy olyan, amilyen nem. Ez a világ célja. Mi más lehetne a tanmenet? Ebbe a reménytelen, és zárt tanulási helyzetbe – amely csak a kétségbeesést és a halált tanítja – küldi el Isten a tanítóit. És miközben az Ő, örömről és reményről szóló leckéit tanítják, tanulásuk végül teljessé válik.
5. Isten tanítói nélkül kevés reményünk lenne a megszabadulásra, mivel a bűn világa örökké valóságosnak tűnne. Az önmagukat átverőknek csalódniuk kell, mivel a megtévesztésről tanítanak. És mi más lehet a pokol? Ez Isten tanítóinak a kézikönyve. Ők nem tökéletesek, hiszen akkor nem lennének itt. A feladatuk mégis az, hogy itt váljanak tökéletessé, ezért a tökéletesedést tanítják újra és újra, a legkülönbözőbb módokon, míg végül megtanulják. És ekkor már nem láthatók többé, bár gondolataik örökké az erő és az igazság forrásai maradnak. Kik ők? Milyen alapon esik rájuk a választás? Mit tesznek? Hogyan képesek létrehozni saját megszabadulásukat és a világ megváltását? Ez a kézikönyv arra tesz kísérletet, hogy megválaszolja ezeket a kérdéseket.
Fordításomat nyugodtan használd fel, és add tovább, ám ez esetben kérlek, hogy az írásodat egészítsd ki ezzel: Forrás: Sarkadi Krisztina, www.csodautas.blogspot.com.hu . Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése