- Amiről egy családban nem beszélnek, az a gyerek számára nem
létezik - így szólt a pszichológiai meghatározás, és én rögtön be is tudtam
azonosítani, mi minden az, amiről csak felnőttkoromban szereztem tudomást,
illetve bővebb információt.
Az egyik ilyen téma Isten volt. Soha nem beszéltünk róla: sem
arról, hogy van, sem arról, hogy nincs. Senki nem érvelt sem mellette, sem
ellene. Fogalmam sem volt, mi fán terem ez az egész. Homályosan sejtettem, hogy
a vallásnak és az egyháznak van hozzá köze, de nem láttam az
összefüggést.
Rémlik, mintha kisiskolás koromban néha elvittek volna a helyi
templomba hittan órára, de abból is csak a bibliai történetek némelyikére
emlékszem.
Később az a benyomásom támadt, hogy Isten olyasvalaki, akitől félni kell. Itt-ott felbukkantak az ismert mondások:
- Isten nem ver bottal. (Miért, verni szokott?)
- Ember tervez, Isten végez. (Vagyis nem lehet az, amit én szeretnék?)
- Add meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. (Adnom kell valamit? Mit? És miből?)
Így aztán nem csoda, hogy jelentős ellenállás alakult ki bennem mindennel, ami Istennel kapcsolatos.
Igen ám, de egyszer csak gyanútlanul önismereti útra léptem. Elkezdett foglalkoztatni, hogy ki vagyok, milyen vagyok, mi a dolgom. Miért viselkedem úgy, ahogy, és hogyan változtathatok azon, amin szeretnék?
Azóta azt is megtudtam, hogy az önismeretnek két alapvető szintje van:
1. Először arra vágyunk, hogy megismerjük a személyiségünket, az egónkat, azt, aki ebben a világban képvisel minket.
2. Amikor ebben már egy bizonyos szintre eljutottunk, szinte magától megjelenik a vágy arra, hogy ennél mélyebbre menjünk, és megismerjük valódi lényünket, a bennünk élő Istent.
Én is így jártam. Amikor pedig éppen a legerősebb volt bennem a vágy erre, természetesen megjelent a számomra legmegfelelőbb tanítás: az A Course in Miracles.
Ebben pedig egy csodálatos hírre leltem: Isten nem bánt: szeret. Azzal szerzem neki a legnagyobb örömet, ha jól vagyok; boldog vagyok; örömömet lelem az életben. Ő pedig minden tőle telhetőt (és lássuk be: ez azért elég sok valakitől, aki mindenható ...) megtesz annak érdekében, hogy engem boldognak lásson.
Nekem csak annyi dolgom van, hogy "ne álljak keresztbe" a saját boldogságomnak, és lebontsam magamról azokat a régi beidegződéseket és korlátozó hiedelmeket, amelyek arról próbálnak meggyőzni, hogy az élet küzdelem; az élet szenvedés.
Ennek azért is örültem különösen, mert 1995 legvégén egy különleges pillanatban megfogalmazódott bennem, hogy mi is a dolgom ebben az életemben:
Magamat és a többi
embert boldogan élni tanítom.
Nagy bajban lettem volna, ha egy általam oly fontosnak és hívogatónak tartott tanítás épp az ellenkezőjét állítja ... Ma már azt is tudom, hogy ez nem is lehetséges: mély meggyőződésemmé vált, hogy az emberlét célja az öröm és a boldogság megtapasztalása. Így minden, ami ennek az ellenkezőjét állítja csak szemfényvesztés annak érdekében, hogy tudatlanok, s így irányíthatóak maradjunk.
Már akkor éreztem, hogy nagyon fontos a sorrend: először magamat kell képessé tenni erre, mert csak így tudom mutatni az utat azoknak, akik szintén a boldogság ösvényét választják. (Mivel ezt is választani kell, mint mindent. Ezt jelenti a szabad akarat: szabadságodban áll megválasztani, hogyan akarod érezni magad ...)
Így aztán a Csodakurzus 365 gyakorlata közül az egyik kedvencem épp a századik: ez szinte végig arról szól, hogy Isten akarata a számunkra nem más, mint a boldogság. Néhány bekezdéssel lejjebb olvashatod a vonatkozó idézeteket is.
Előtte pedig szeretném felhívni a figyelmedet egy programra, amit a másik weboldalamon, az igazabolszerelem.hu-n hirdettem meg. A címe:
Ha magát a Csodakurzust éppen most nem végzed, de mégis szívesen tennél annak érdekében, hogy a saját boldogságodhoz közelebb juss, akkor gyere, csatlakozz hozzánk! Október 17-vel kezdődően 9 héten át minden szerdán 18.00-20.00-ig találkozunk. A részletekért kattints ide >>>!
Ne feledd: maga Isten is azt akarja, hogy maradéktalanul boldog légy. Ráadásul nem csak temiattad, hanem mindenki más miatt is, akivel csak találkozol:
"Isten Akarata az, hogy tökéletesen boldog légy. Miért
döntenél úgy, hogy szembehelyezkedsz az Ő Akaratával? A tervének
megvalósításában vállalt szerepedet azért őrizte meg számodra, hogy lényed
helyreálljon az Ő Akarata szerint. Ez a szerep épp annyira nélkülözhetetlen
része az Ő tervének, mint amennyire a te boldogságodnak. Örömöd teljes kell,
hogy legyen azért, hogy tervét megértsék mindazok, akikhez Ő elküld téged.
Ragyogó arcodban felismerik a feladatukat, boldog nevetésedben meghallják Isten
hívását.
Isten tervének valóban nélkülözhetetlen része vagy. Nem teljes
az Ő öröme a tiéd nélkül. A mosolyod nélkül nem menthető meg a világ. Amíg
szomorú vagy, a fény, amelyet Isten Maga jelölt ki a világ megmentésének
eszközéül, homályos és fakó; és senki nem nevet, mert csakis a tiédet
visszahangozhatja bárki kacagása.
Isten tervének valóban nélkülözhetetlen része vagy. Ahogy
világosságod megnöveli a Mennyekben ragyogó fényt, úgy örömöd a földön arra
szólít fel minden lelket, hogy engedjék el minden bánatukat, és foglalják el a
helyüket melletted, Isten tervének részeként. Isten hírnökei örömteliek; örömük
meggyógyítja a bánatot és a kétségbeesést. Ők bizonyítják, hogy Isten Akarata
az: tökéletesen boldog legyen mindenki, aki sajátjának fogadja el Atyja ajándékait.
Ma nem engedjük meg magunknak a szomorúságot. Mivel, ha
megtesszük, nem sikerül ellátnunk feladatunkat, amely Isten tervének és
látóképességünknek is nélkülözhetetlen része. A szomorúság annak a jele, hogy
szívesebben játszanál egy másik szerepet ahelyett, amit Isten jelölt ki
számodra. Így aztán nem sikerül megmutatnod a világnak, hogy milyen csodálatos
is az a boldogság, amit Ő neked szánt. És így azt sem ismered föl, hogy már meg
is kaptad.
Ma megpróbáljuk megérteni, hogy a feladatunk az öröm. Ha szomorú
vagy, a feladatod beteljesítetlen, így veled együtt az egész világ nélkülözi az
örömöt. Isten arra kér: légy boldog, hogy az egész világ láthassa, mennyire
szereti az Ő Fiát, és nem akarja, hogy a bánat csökkentse az örömét, sem azt,
hogy a szorongató félelem megzavarja a békéjét. Ma Isten hírnöke vagy. Az Ő
boldogságát viszed mindenkinek, akire rápillantasz; az Ő békéje érint meg
mindenkit, aki rád néz, és boldog arcodról az Ő üzenetét olvassa le.
Ma úgy készülünk fel erre, hogy ötperces gyakorlásaink alatt
megérezzük, amint a mi vágyunk, és az Isten Akarata szerinti boldogság felébred
bennünk. Kezdd azzal, hogy elismétled a mai állítást: Az én szerepem Isten
megszabadulás-tervének nélkülözhetetlen része. Majd ismerd fel, hogy a te szereped
az, hogy boldog légy. Csak ezt kérjük tőled, és bárki mástól is, aki szeretné
elfoglalni a helyét Isten hírnökei között. Gondold végig, hogy ez mit jelent.
Valóban tévesen hitted azt, hogy áldozatra van szükség. Isten terve szerint
mindig csak kapsz; sohasem kell veszítened, vagy áldozatot hoznod, vagy
meghalnod.
Most próbáljuk megtalálni azt az örömöt, amely nekünk és az
egész világnak is megvilágítja Isten Akaratát. A te dolgod megtalálni itt és
most. Ezért jöttél. Legyen a mai nap az, amikor sikerül!" (A Course in
Miracles, Diákok tankönyve/100.)
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése