Előtte azonban érdemes tisztázni, hogy pontosan mit is nevezünk ítélkezésnek. Erről szól a mai fordításom.
A könyvben a Diákok tankönyvén és a Szövegen kívül van még egy harmadik rész is, a Tanítók kézikönyve. Ez a 92 oldalas anyag olyan kérdésekre válaszol, amelyek nagy valószínűséggel felmerülnek mindenkiben, aki elvégzi A csodák tanításának gyakorlatait. Ezen kívül a könyvekben használt néhány alapfogalmat tisztázza - többek között azt is, hogyan lehet abbahagyni az ítélkezést. Az egyik kedvenc részem ez, mert nagyon sok benne a szeretetteljes humor ... Íme:
Hogyan lehet abbahagyni az ítélkezést?
1.
Az ítélkezést a világ teljes mértékben félreérti – csakúgy, mint megannyi más
eszközt, melyek az illúziók világának fenntartását szolgálják. Összetévesztik a
bölcsességgel, és az igazság helyettesítésére használják. A világ meghatározása
szerint az egyén képes „jól” vagy „rosszul” megítélni a dolgokat, az oktatás
pedig azt célozza, hogy megerősödjön az előbbi, és a minimumra csökkenjen az
utóbbi. Azonban meglehetősen nagy a zűrzavar azt illetően, hogy ezek a
kategóriák mit is jelentenek. Amit „jónak” ítél az egyik, azt „rossznak” ítéli
a másik. Sőt, még ugyanaz a személy is képes ugyanazt a cselekedetet egyszer
„jónak”, másszor „rossznak” ítélni. Semmilyen, következetesen használt
kritériumot nem lehet megtanítani arra vonatkozóan, hogy mit is jelentenek ezek
a kategóriák. Bármikor előfordulhat, hogy a diák nem ért egyet azzal, amit
aktuális tanára elmond róluk, és maga a tanár is következetlenné válhat abban,
hogy miben hisz. Így aztán, a „jó” megítélés nem jelent semmit. És a „rossz”
megítélés sem.
2.
Isten tanítójának fontos felismernie, hogy nem arról van szó, hogy nem szabad
ítélkeznie – hanem arról, hogy nem tud. Amikor feladja az ítélkezést, akkor
pusztán arról mond le, amivel nem is rendelkezett. Felad egy illúziót; jobban
mondva van egy olyan illúziója, hogy felad valamit. Pedig pusztán annyi történik,
hogy őszintébbé válik. Mivel felismeri, hogy sohasem volt képes a dolgok
megítélésére, többé már nem kísérletezik vele. Ez nem áldozat. Épp
ellenkezőleg; olyan helyzetbe hozza magát, ahol az ítélkezés megtörténhet rajta
keresztül, ám nem általa. Ez a megítélés pedig se nem
„jó”, se nem „rossz”. Ez az egyetlen ítélet, ami létezik, és csak egy van
belőle: „Isten Fia bűntelen, a bűn pedig nem létezik”.
3. A világ tanulásától eltérően, a mi
tantervünknek a célja annak felismerése, hogy az általános értelemben vett
ítélkezés lehetetlen. Ez nem vélemény, hanem tény. Ahhoz, hogy bármit is
helyesen ítéljünk meg, felfoghatatlan mennyiségű információt kell teljes
mértékben a tudatunkba emelnünk: a múltat, a jelent és a jövőt. Képesnek
kellene lennünk arra, hogy előre lássuk az ítéletünk minden hatását –
mindenkire és mindenre, aki, és ami érintett, az összes lehetséges módon.
Valamint bizonyosnak kellene lennünk abban, hogy az észlelésünkben nincs
torzulás, tehát a megítélésünk maximálisan tisztességes minden érintett számára
most, és a jövőben is. Ki az, aki olyan helyzetben van, hogy minderre képes
legyen? Ki az, aki mindezzel valóban rendelkezik, és nemcsak grandiózus
képzelgései hatalmazzák erre fel?
4.
Emlékezz, hányszor gondoltad, hogy minden „tényt” begyűjtöttél, ami a
megítéléshez szükséges, és mégis nagyot tévedtél! Van-e valaki, akinek nincs
ilyen tapasztalata? Fel tudod mérni, hányszor gondoltad, hogy igazad van,
anélkül, hogy valaha is felismerted volna, hogy nincs? Miért választanál egy
ilyen kiszámíthatatlan alapot döntéseid meghozatalára? A bölcsesség nem
ítélkezés – a bölcsesség az ítélkezés elhagyása. Hozz meg tehát még egy utolsó
ítéletet. Ez pedig a következő: van veled Valaki, Akinek az ítélete tökéletes.
Birtokában van minden tény: a múlt, a jelen és a jövő. Előre látja ítélete
minden hatását – mindenkire és mindenre, aki, és ami érintett, az összes
lehetséges módon. Teljes mértékben tisztességes mindenkivel, mert az Ő
észlelésében nincs torzulás.
5.
Hagyd hát magad mögött az ítélkezést, nem sajnálkozva, hanem a hála sóhajával.
Megszabadultál egy tehertől, amely olyan óriási volt, hogy tántorogtál és
összerogytál alatta. És mindez illúzió volt. Semmi több. Isten tanítója most
már felegyenesedhet, és terhei nélkül könnyedén továbbsétálhat. Ám nem csak ez
az egy előnye származik mindebből. A gondok észlelése eltűnt, hiszen már nincs
egy sem. Túllépett rajtuk, az ítélkezéssel együtt. Átadta magát Őneki – a
sajátja helyett most már az Ő ítéletében bízik. Most már nem követ el hibákat.
Biztos a Vezetőjében. És ahol korábban ítélkezett, ott most áldást mond.
Kacajra fakad ott, ahol korábban sírnia kellett.
6.
Egyáltalán nem nehéz abbahagyni az ítélkezést. Ám igencsak nehéz azon
próbálkozni, hogy megtartsuk. Isten tanítója boldogan maga mögött hagyja, amint
felismeri az árat, amit fizetnie kell érte. Hiszen az ítélkezés következménye
mindaz a rondaság, amit maga körül lát. Ennek az eredménye minden fájdalom,
amivel találkozik. A magány; a veszteség érzése; az idő előrehaladása; a
reménytelenség növekedése; a megbetegítő kétségbeesés; a haláltól való félelem
– mindez ebből fakadt. És most már tudja, hogy mindezen dolgok léte egyáltalán
nem szükségszerű. Egyik sem igaz. Sohasem voltak mások, mint téves
választásának okozatai, és most, hogy megszüntette az okot, eltávoztak tőle.
Isten tanítója, ez a lépés a békét hozza el neked. Nehézséget okozhat semmi
másra, csak erre vágyni?
Friss hírek:
Szeptember 8-11. között újra Csodautas Zarándoklatra indulunk, Pannonhalmától Tihanyig. Részletek és jelentkezés itt:
Szeptember 18-án, vasárnap 10.00-18.00-ig lesz az első találkozója az egyéves Csodakurzusnak, ahol fokozatosan csodákkal telivé alakíthatod az életed. Részletek és jelentkezés itt:
Várlak!
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
Találtál benne számodra fontosat?
és értesítelek, ha egy új írásom itt megjelenik.
(Sőt, ajándékok is várnak rád!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése