Hogyan történik a gyógyulás?

A legcsodálatosabb hír az, hogy 2013. szeptember 5-én megjelent a teljes könyv hivatalos fordítása, tehát a Törzsszöveg, a Munkafüzet és a Tanári kézikönyv is.

Így mindaz, amit a következőkben olvashatsz, az én fordításaim közül az utolsó, hiszen már mindent el lehet olvasni a hivatalos fordításban is.

Ez a részlet a Tanári kézikönyvből való, és arra ad gyakorlati megoldásokat, hogyan gyógyulhatunk ki minden betegségből - egyszer és mindenkorra.

5. HOGYAN TÖRTÉNIK A GYÓGYULÁS?

1. A gyógyulás annak a megértését jelenti, hogy mi célt szolgál a betegség illúziója. E nélkül lehetetlen a gyógyulás.

I. Amit a betegség céljaként észlelünk

1. A gyógyulás abban a pillanatban megtörténik, amint a szenvedő többé nem tartja értékesnek a fájdalmat. Ki választaná a szenvedést, ha nem gondolná azt, hogy kap tőle valamit, olyasmit, ami értékes a számára? Nyilván azt gondolja, ez meglehetősen alacsony ár olyasmiért, aminek nagy értéke van. A betegség ugyanis választás eredménye; egy döntés. A gyengeség választása abból a téves meggyőződésből, hogy erőt jelent. Amikor ez megtörténik, a valódi erőt fenyegetésként, az egészséget pedig veszélyként észleljük. A betegség az őrületben fogant módszer arra, hogy Isten Fiát Atyjának trónjára helyezze. Istent kívülállónak, indulatosnak és erőteljesnek tekinti, aki minden hatalmat Magának akar megtartani. Fia csak az Ő halálával győzedelmeskedhet

2. És ezen őrült meggyőződés szerint vajon mire szolgál a gyógyulás? Isten Fiának vereségét, és Atyjának felette aratott győzelmét szimbolizálja. Közvetlen formában megnyilvánuló, nyílt szembeszegülést jelent, melyet Isten Fia kénytelen felismerni. Mindazt képviseli, amit szeretne önmaga elől elrejteni, hogy megvédje az „életét”. Ha meggyógyul, akkor felelőssé válik minden gondolatáért. Ha pedig felelős a gondolataiért, akkor megölik majd, hogy bebizonyosodjon, mennyire gyenge és szánalmas ő. Ám ha a halált ő maga választja, ezzel a gyengeség erősséggé válik. Ezzel megadta önmagának, amit Istentől kapott volna, tehát teljes mértékben bitorolja Teremtőjének trónját.

II. Az észlelés megváltozása

1. A gyógyulás pontosan ugyanakkora arányban történik, amekkora mértékben felismerték a betegség értéktelenségét. Nem kell mást tenni, mint ezt mondani: „Semmi előnyt nem jelent ez számomra”, és a gyógyulás már be is következett. Ám ennek kimondásához először meg kell ismernünk néhány tényt. Először is nyilvánvaló, hogy a döntéseket az elme hozza, nem a test. Ha a betegség nem más, mint egy hibás probléma-megoldó mechanizmus, akkor ez egy döntés. Ha pedig döntés, akkor az elme hozza létre, nem a test. Hatalmas az ellenállás ennek felismerésével szemben, mivel az általad észlelt világ léte azon alapul, hogy a test hozza a döntéseket. Az ilyen, és ehhez hasonló kifejezések, mint „ösztönök”, „reflexek”, mind arra tett kísérletek, hogy a testet nem elmebeli motivációkkal ruházzák fel. Valójában az ilyen meghatározások pusztán megállapítják, vagy körülírják a problémát. De meg nem oldják.

2. A gyógyulás alapját képezi annak elfogadása, hogy a betegség az elme döntése arról, hogy a testet valamilyen célra felhasználja. Ez a gyógyulás minden formájára értendő. A páciens eldönti, hogy ez így van, és már meg is gyógyult. Ha nem a felépülés mellett dönt, akkor nem gyógyul meg. Ki hát a gyógyító? Egyedül a páciens saját elméje lehet az. A dolog kimenetele az lesz, amit ő elhatároz. Látszólag különleges közvetítők segítik ebben, ám nem tesznek mást, mint formát adnak a saját döntésének. Azért választja őket, hogy fizikai formába öntse a vágyait. Pusztán ennyit tesznek, semmi mást. Valójában egyáltalán nincs rájuk szükség. A páciens megtehetné, hogy a segítségük nélkül felkel, és azt mondja: „Erre nincs szükségem”. Nincs olyan formája a betegségnek, amit ne lehetne azonnal meggyógyítani.

3. Mi az egyetlen feltétele annak, hogy az észlelés ilyen megváltozása létrejöjjön? Egyszerűen ennyi: annak felismerése, hogy a betegség az elméből származik, és semmi köze a testhez. Mi az „ára” ennek a felismerésnek? Az ára az egész látható világ, mivel a világ soha többé nem fogja tudni uralni az elmét. Hiszen ezzel a felismeréssel a felelősség visszakerül oda, ahová tartozik; nem a világé többé, hanem azé, aki ránéz a világra, és olyannak látja, amilyen nem. Azt nézi, aminek a látását választja. Nem többet, és nem kevesebbet. A világ nem tesz vele semmit. Ő csak gondolta, hogy tesz. És ő sem tesz semmit a világgal, mert tévedett arra vonatkozóan, hogy mi is az. Ebben rejlik a megszabadulás mind a bűntudattól, mind a betegségtől, mivel e kettő ugyanaz. Ám e megszabadulás elfogadásához az szükséges, hogy elfogadható legyen a test jelentéktelenségének elképzelése is.

4. Ezzel a gondolattal ugyanis a fájdalom örökre eltűnik. De szertefoszlik a teremtésre vonatkozó összes zavarodottság is. Nem szükségszerűen következik ez a korábbiakból? Vonatkoztasd az okot és az okozatot ugyanarra a dologra, helyezd őket a valódi sorrendbe, és a tanulás áthatja és átalakítja a világot. Nincs vége, sem határa egy valódi gondolat átvihető értékének. Ennek a leckének a végeredménye pedig az Istenre való visszaemlékezés. Mi értelme mostanra a betegségnek, a fájdalomnak, a szerencsétlenségnek és az összes szenvedésnek? Mivel nincs céljuk, eltűntek. És velük együtt megsemmisült minden hatás, melyet látszólag okoztak. Az ok és okozat nem tesznek mást, mint megismétlik a teremtést. Ha a megfelelő perspektívából, torzítás és félelem nélkül tekintünk rájuk, újra létrehozzák a Mennyországot.

III. Isten tanítójának feladata

1. Ha a gyógyulás érdekében a páciensnek kell megváltoztatnia a gondolkodását, mit tesz Isten Tanítója? Képes megváltoztatni a páciens elméjét? Természetesen nem. Azon kívül, hogy együtt örül velük, nincs más dolga azokkal, akik már hajlandóak másként gondolkodni, hiszen vele együtt Isten tanítóivá váltak. Ám ennél konkrétabb a feladata azokkal, akik még nem tudják, hogy mit jelent a gyógyulás. Ezek a páciensek nem ismerik fel, hogy ők választották a betegséget. Épp ellenkezőleg, abban hisznek, hogy a betegség választotta őket. Ekkor még egyáltalán nem nyitottak. A testük megmondja, mit kell tenni, és ők engedelmeskednek. Fogalmuk sincs arról, mennyire elmebeteg ez a gondolat. Ha csak sejtenék, már meg is gyógyulnának. Ám semmit sem gyanítanak. Számukra az elkülönülés meglehetősen valóságos.

2. Isten tanítói egy másik választási lehetőséget képviselnek a számukra, amit már

elfelejtettek. Isten tanítójának pusztán a jelenléte már egy emlékeztető. A gondolatai jogot formálnak arra, hogy megkérdőjelezzék mindazt, amit a páciens igaznak fogadott el. Isten hírnökeiként, tanítói a megszabadulás szimbólumai. Arra kérik a pácienst, hogy bocsásson meg Isten Fiának, a saját Nevében. Az Alternatívát képviselik. Isten Igéjével az elméjükben, áldottként érkeznek, nem azért, hogy meggyógyítsák a betegeket, hanem azért, hogy emlékeztessék őket a gyógymódra, amit Istentől már megkaptak. Nem a kezük gyógyít. Nem a hangjuk gyógyít, amely Isten Igéjéről beszél. Csak azt adják, ami nekik is megadatott. Kedvesen arra kérik a testvérüket, hogy forduljanak el a haláltól: „Nézd, Isten Fia, mi mindent kínál neked az élet! Inkább a betegséget választod e helyett?”

3. Isten haladó tanítói is többször fontolóra veszik a betegségnek azon formáját, amelyben a páciens hisz. Amikor ezt tesszük, elfelejtjük, hogy mindegyiküknek ugyanaz a célja, ezért nem nagyon különböznek. Isten Hangját keresik ebben a testvérükben, aki olyannyira becsapta magát, hogy elhitte: Isten Fia képes a szenvedésre. Emlékeztetik, hogy nem ő teremtette saját magát, ezért mindenképpen olyan marad, amilyennek Isten megteremtette. Felismerik, hogy az illúziók nem hoznak létre semmit. Az elméjükben lévő igazság összekapcsolódik a testvérük elméjében lakozó igazsággal, így az illúziók nem tudnak megerősödni. Elviszik őket az igazsághoz; nem az igazság érkezik meg hozzájuk. Ezáltal feloszlanak, nem valaki más akarata által, hanem azzal, hogy az egyetlen Akarat összekapcsolódott önmagával. Ez hát Isten tanítóinak a feladata: hogy lássák, nincs az övékétől különböző akarat, és az övéké sem különbözik Istenétől. (A Course in Miracles, Tanítók kézikönyve)

Ez a gondolati váltás épp ilyen egyszerű, ahogy itt le van írva. Ám megtenni sokszor nem könnyű, mert az elménket nem tudjuk olyan mértékben irányítani, hogy ez megtörténhessen.

Épp ezért elengedhetetlen, hogy ezt a könyvet ne csak olvasgassuk, hanem a benne foglalt 365 gyakorlatot napról napra el is végezzük. Ez a gyakorlatozás teszi aztán lehetővé, hogy szert tegyünk a valódi szabad akaratra: a választási lehetőségre szeretet és félelem, megbocsátás és harag, öröm és bánat között.

Mivel ezek a gyakorlatok jelentősen átformálják a gondolkodásodat és ezzel együtt az életedet, a folyamatban rengeteget jelenthet egy csoport támogatása. Az a csoport, amelyet én vezetek egy éven át, 2017-ben szeptember 17-én indul, és összesen 13 alkalommal találkozunk, négyhetente vasárnap, 10.00-18.00-ig. A részletekért kattints ide:

Csodakurzus 2017-2018 >>>

Várlak!

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta