Néhány hete arról panaszkodott nekem valaki, hogy attól fél, ha A
csodák tanításának gyakorlatait végzi, az olyan lesz számára, mint egy
agymosás. Elveszíti a kontrollt, szétesik az élete, ő maga pedig végérvényesen
megváltozik.
Miközben a válaszon töprengtem, az is eszembe jutott, vajon miért
vált az agymosás szó olyan félelmetessé. Hiszen maga a mosás jó dolog:
- a ruháinkat, a függönyeinket, az ágyneműt, a törülközőt, az abroszt, és sok mindent mást is rendszeresen kimosunk;
- az ablakot, az asztalt, a konyhapultot lemossuk;
- a padlót, a konyhakövet felmossuk.
A testünket is beültetjük a fürdőkádba, vagy beállítjuk a zuhany alá, sőt, az igazán elszántak a belső szerveiket is rendszeres takarításnak vetik alá. Ha ez így van, akkor miért ne tehetnénk ezt meg az agyunkkal? Miért ne takaríthatnánk ki az elménkből mindazt, ami felhalmozódott és elkoszolódott benne, eltakarva ezzel, ami valóban lényeges?
Ezért azt gondolom, maga a szó valójában semleges. A folyamat, amit jelöl sem nem jó, sem nem rossz. A félelmet az kelti bennünk, hogy milyen gondolataink és tapasztalataink vannak az agymosásról.
Hiszen mi történik azzal, aki agymosáson esik át? Megváltozik. Másként kezd gondolkodni, ez pedig átalakítja a viselkedését, és a kapcsolatait. A környezete számára - akik nem vesznek részt az agymosás folyamatában - mindez ijesztő lehet, mivel ők maguk nem változnak. Félteni kezdik a másikat, saját magukat, és a kapcsolatukat. Attól tartanak, a fokozatosan kialakuló új helyzetet majd nem tudják kezelni. Olyasmi történik, amire nem készültek fel; ami nem szerepelt a terveikben; ami eltér attól, ahogyan ők az életüket eddig elképzelték. Ennek a gondolatmenetnek a végén pedig megszületik az ítélet: a változás, és az azt kiváltó agymosó folyamat rossz.
Így aztán a kérdést eredetileg feltevőnek igaza van: igen, A csodák tanításának 365 leckéje egy agymosással ér fel. Bár nem a fizikai agyunk kitakarításáról van szó, hanem az elménk megtisztításáról, ezért az elmetisztítás találóbb kifejezés. Már csak azért is, mert a Törzsszöveg 1.I. fejezetében, a 6. és 7. bekezdésben ezt találjuk:
A csodák az élet természetes velejárói. Ha nincsenek jelen az életünkben, az azt jelenti, hogy valami nincs rendben. Mindenkinek megadatott a csodák képessége, ám ehhez először meg kell tisztulnunk.
A csodák tanításának gondolatrendszere szerint egyetlen dolog van,
amire érdemes odafigyelnünk, és amit rendszeres tisztításnak kell alávetnünk,
ez pedig az elménk. Az a dolgunk, hogy kitakarítsunk belőle mindent, ami
pillanatnyilag megakadályozza, hogy egyre több csodát tapasztaljunk meg.
Csodákat akkor élünk át, amikor megváltozik az észlelésünk, és önmagunkban,
a
többi emberben és a világban egyre többször látjuk meg az ártatlanságot, a
szépséget, a szeretetet, az örömöt, a békét. Ebben akadályoznak meg félelemből
fakadó, az illúziók világához kötő gondolataink. Őket kell A csodák tanításának
gyengéd mosóprogramjával kioldani elménk szövetéből, és engedni, hogy a
folyamat végén finoman távozzanak.
Csodákat akkor élünk át, amikor megváltozik az észlelésünk, és önmagunkban,
Természetesen mindez változást hoz. Igen, aki elkezd A csodák tanításával foglalkozni, annak megváltozik az élete. Igen, egyre kevesebb lesz benne a kontroll, de nem azért, mert bárki elvenné tőle azt, hanem mert ő maga adja át örömmel az irányítást az isteni gondviselésnek.
A 365 lecke épp arra ébreszt rá, hogyan álljunk el az útból és tegyük lehetővé, hogy az életünket teljes egészében szeretet, öröm és béke hassa át.
Ha ehhez a folyamathoz szívesen veszed az én szakértő útmutatásomat is, akkor 2019. szeptember 20-tól tarts velem itt:
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
❋ ❋ ❋
Töltsd le A csodák tanításának 365 leckéjét és
egy szeretetmeditációt, így
kezdj el te is már most
csodákkal teli életet teremteni magadnak!
egy szeretetmeditációt, így
kezdj el te is már most
csodákkal teli életet teremteni magadnak!
Tovább olvasnál? Csemegézz kedvedre itt:
No igen. A Mélzvíz-oldalunkon éepen ezt a szót használtam én is. Amikor sok-sok évvel ezelőtt útkeresésre indultam és találkoztam mikor milyen szektaszerű csapattal, minden alkalommal visszahőköltem: nem akarom ezt az agymosó isteneskedést. Nem akarom elveszíteni magam, a természetem, az identitásom. Persze akkoriban azt hittem, hogy "útkereső" vagyok. Valójában folyamatosan járjuk az utunkat, nem kell azt keresni, rajta vagyunk.
VálaszTörlésIgen, az agymosástól féltem a legjobban, hogy történik velem valami visszafordíthatatlan.
S most mennyire boldog vagyok, hogy történt velem, hogy ÉPPEN MOST, éppen a megfelelő időben történt. Előbb nem is történhetett volna. Aki még fél a változástól és azt agymosásnak hiszi, az még nincs készen, nem szenvedett eleget, ahogy Tolle és Byron Katie is mondják.
A csodának megvan a maga pillanata.
Ugyanaz vagyok, aki mindig is voltam, Isten nem akar senkit megváltoztatni, aki maga nem AKAR megváltozni. De Ő szeretne boldogabb, kiegyensúlyozottabb, csodálatosabb verziót belőlünk - s ezt nem tagadhatjuk meg Tőle. A dolgok maguktól történnek és azonnal, amint már nem akarjuk minden gondunkat magunk megoldani. Az élet könnyebbé és szabadabbá válik. Agymosás - igen. Mí lájk :)
Igen, pont így. De jó, hogy leírtad a saját tapasztalataidat, Csilla!
Törlés