Sokáig tévedésben voltam, mert azt hittem, hogy amikor „Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert”, akkor a testemről és az egómról van szó. Ezért gondoltam először én is azt – amit sokan mások -, hogy Isten emberi kinézetű és emberi tulajdonságokkal rendelkezik.
De nem így van, hiszen Istennek nincs sem teste, sem egója. Nem ez kapcsol vele össze, hanem az elmém. Az elmém és az elmém teremtő ereje ugyanolyan, mint az övé. És ez az a „hely”, ahol Isten mindig jelen van, és ahol keresnem érdemes: az elmémben, és az elmémben megjelenő gondolatok között.
Az elme persze nem azonos az agyunkkal, mert ez sem valami fizikai dolog. Inkább egy energiamezőként érdemes elképzelni, ahol a döntések megszületnek arról, hogy az adott pillanatban mire fordítjuk a figyelmünket, és ezáltal milyen történésekkel töltjük meg a világunkat.
Szeretett Istenem, kérlek, alakíts át engem. Tégy olyan emberré, aki egyre inkább tisztában van azzal, hogy sohasem szakadt el Tőled, mert ez egész egyszerűen lehetetlen. Kérlek, emlékeztess erre a lehető legtöbbször.
Mutasd meg, hogyan használjam az elmémet arra, hogy az egóm helyett inkább Rád hallgassak.
Szeretnék egy olyan világot teremteni, amelyben a bűntudatot az öröm, a rosszindulatot a szeretet, a fájdalmat a béke váltja fel. Mélységesen hálás vagyok, hogy Veled együtt ez is lehetséges.
Kérlek, segíts észrevennem és elengednem minden olyan gondolatot, amely eddig talán az akadálya volt ennek.
Boldoggá tesz a tudat, hogy itt lakozol az elmémben, tehát a kapcsolatunk állandó. Bármikor fordulhatok hozzád, és Te mindig válaszolsz. Köszönöm. Áldás.
Szeretettel,
egy szeretetmeditációt, így
kezdj el te is már most
csodákkal teli életet teremteni magadnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése