Korábban én is azt gondoltam erről, amit talán te is: ez a szó egyértelműen az egyházi meghatározások közé tartozik, és olyan embereket értünk rajta, aki kiválasztottak, különlegesek, és olyan dolgokat tesznek, amelyekre más képtelen lenne. Ráadásul a szenteket „avatják”, tehát valamilyen külső döntéstől is függ, hogy valaki szentté válik-e, vagy sem.
Nos, A csodák tanítása teljes egészében megfordítja ezt, és azt állítja, hogy
a szentség mindenkiben ott lakozik,
mégpedig azért, mert az elménk Isten elméjének része.
A 35. leckében kifejezetten arra kér minket, hogy engedjük el mindazon jelzőket, amikkel eddig meghatároztuk magunkat, és jelentsük ki magunkról ezt:
Bizony szent vagyok én.
Minél inkább képesek vagyunk ezen a módon látni magunkat (és mindenki mást is), annál közelebb kerülünk a valósághoz, a feltétlen szeretet világához.
Szeretett Istenem, kérlek, alakíts át engem. Tégy olyan emberré, aki képes megnyitni neked az elméjét, és képes elfogadni létezésének szentségét.
Segíts magam mögött hagynom az ellenállásomat azzal a gondolattal szemben, hogy szent lennék. Szeretném igazán mélyen megérteni, és átérezni ennek a meghatározásnak a jelentőségét.
Arra vágyom, hogy elfogadhassam: szentségemet Te teremtetted, nem tőlem származik, ezért csakis valódi lehet.
Segíts megtapasztalnom szentségem tisztaságát, szeretetteljességét, erejét. Mutasd meg, hogyan kapcsolódhatok ebből a szent teljességből hozzád, önmagamhoz és mindenki máshoz is. Hadd írjon felül ez a meghatározás minden mást, amit eddig magamról gondoltam.
Szeretnék megérkezni oda, ahol már csakis azt gondolom magamról, amit Te gondolsz rólam. Szeretnék mostantól úgy tekinteni a világra, hogy abban csak a Te teremtésed szentségét lássam. Köszönöm. Áldás.
Szeretettel,
egy szeretetmeditációt, így
kezdj el te is már most
csodákkal teli életet teremteni magadnak!
Köszönöm
VálaszTörlésSzívesen! :)
TörlésKöszönöm szépen
VálaszTörlés