Ez a gondolat ráadásul mély bűntudatot is kelt bennünk, mert úgy véljük, valami helyrehozhatatlan és rettenetes dolgot követtünk el.
Az állandó bűntudat miatt elítéljük és rossznak tartjuk magunkat. Ez egy annyira elviselhetetlen érzés, hogy másokra vetítjük, remélve, hogy ezzel megszabadulunk tőle.
Úgy véljük, ha másokra haragszunk – ha másokat látunk rossznak -, azzal azt biztosítjuk, hogy magunkat jónak tarthassuk. Azt hisszük, a kivetítéssel a bűntudat, a harag, a félelem kikerült belőlünk, így többé nem lehetnek ránk hatással.
Mindez azonban egy téves gondolatmenet, ezért ahelyett, hogy segítene, az ártalmunkra van. Az egység ugyanis nem szűnt meg, ezért a kivetítés sem éri el a célját. Amit másokra vetítünk, attól nem szabadulunk meg – amikor másokra haragszunk, akkor magunkra haragszunk.
Szeretett Istenem, kérlek, alakíts át engem. Tégy olyan emberré, aki arra törekszik, hogy elméjében újra visszaálljon az egység.
Szeretnék visszatalálni Hozzád, és a többiekhez. Segíts megtapasztalnom, hogy sem tőled, sem testvéreimtől nem szakadtam el, hanem továbbra is szerető ölelésedben ringatózunk mindannyian. Hadd ébredjek rá, hogy nem veszítettük el sem a szeretetedet, sem eredendő jóságunkat.
Kérlek, segíts megbocsátanom mind magamnak, mind másoknak. Hadd legyek tudatában, hogy semmit nem követtem el, amiért bűntudatot kellene éreznem, ezért a kivetítéseimnek sincs értelme. Nem szükséges sem magamra, sem másokra haragudnom.
Segíts felismernem, hogy a világot, amit látok, én hoztam létre, ezért bármikor át is alakíthatom.
Mostantól másképp akarok tekinteni mindenre és mindenkire. Egy olyan világban akarok élni, amelyben természetesen árad a szeretet, az öröm és a béke. Kérlek, mutasd meg, mi a teendőm ehhez. Köszönöm. Áldás.
Köszönöm így igaz!
VálaszTörlés