Amikor épp egy borús, felhős, szürke napra ébredsz, akkor nehéz elhinni, hogy a felhők fölött ugyanolyan ragyogón süt a nap, mint máskor.
Amikor nehéz, szomorú, félelemmel teli érzésekre ébredsz, akkor nehéz elhinni, hogy ezeken az érzéseken túl továbbra is létezik egy szeretettel, örömmel és békével teljes világ.
És még nehezebb elhinni azt, hogy ez a világ pusztán egy döntésnyire van tőled. Sőt, erre a gondolatra talán még dühösen is reagálsz, hiszen, ha valóban egy döntésnyire lenne, akkor már rég meghoztad volna ezt a döntést.
Ahogy meg is hoztad. Biztosan emlékszel olyan pillanatra az életedből, amikor sikerült tudatosan valami mást választanod; amikor sikerült megbocsátani valakinek, és egyszeriben elöntött a megkönnyebbülés, és lelki szemeid előtt valóban kisütött a nap.
Ám ezt a döntést újra és újra meg kell hoznod.
Minden
nap minden pillanatában úgy kell döntened, hogy nem a sötétségre, hanem a
világosságra figyelsz.
Szeretett Istenem, kérlek, alakíts át engem. Tégy olyan emberré, akiben elegendő bátorság lakozik ahhoz, hogy a neheztelés helyett a megbocsátást válassza.
Segíts megértenem, hogy ha a szeretet, az öröm és a béke világában akarok élni, akkor másképp kell gondolkodnom, éreznem és cselekednem, mint eddig. Kérlek, töltsd velem ezt a napot is, légy mellettem, mint egy bölcs mester, és mutass rá azokra a helyzetekre, ahol fontos új döntést hoznom.
Fújd el a sötétség felhőit a szemem elől, és segíts megpillantanom a fényt. Hadd legyek aztán én is a Te segítségedre azzal, hogy ezt a fényt kiterjesztem, így másokhoz is eljut, és ők is új döntést hozhatnak.
Tudom, hogy a Te akaratod az, hogy mindannyian tökéletesen boldogok legyünk. Tudom, hogy ehhez egyetlen út vezet: az, ha nem ragaszkodom tovább a sérelmeimhez, hanem a mindenkiben ott ragyogó fényre összpontosítok.
Hálás vagyok, hogy tudom: bármi történjék, Te mindig fogod a kezem. Köszönöm. Áldás.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése