Amikor a természetben járva sziklás terepre érek, ellenállhatatlan vágyat érzek rá, hogy megérintsem a köveket. Ha nagy szikláról van szó, akkor leülök és nekidőlök. Jó érzés a belőlük sugárzó erőből feltöltődni.
Legutóbb az is eszembe jutott, hogy a sziklát is pontosan úgy formálja az idő, ahogy a személyiségünket: az időjárás alakulása a szikla esetében, és az élet viharai a mi esetünkben mind nyomot hagynak rajtunk. Ám a szikla szilárdan tovább áll a helyén, és a mi valódi lényünk is változatlan marad.
Az idő múlásával ugyan sok dolog átalakul, ám az, hogy Isten szeretett gyermeke vagy, állandó marad. Az egót – a személyiségedet - te is azért hoztad létre, mert elfeledkeztél erről, és azt hitted, védelemre van szükséged.
Ám az ego félelmet keltő történeteiből semmi sem igaz – bármikor elengedheted őket. Csak annyit kell tenned, hogy emlékezteted magad: sem a múlt sem a jövő nem létezik: csak az számít, ami éppen most van. És a mostban mindig béke van.
Szeretett Istenem, kérlek, alakíts át engem. Tégy olyan emberré, aki érti és elfogadja, hogy az élet viharai csak formálják őt, de sosem változtatják meg azt, ami igazán fontos.
Hadd legyek olyan, mint egy szikla: erős és kitartó, mert tudom, hogy bármi történjék, mindig a Te szeretett gyermeked maradok.
Kérlek, segíts tisztán látnom, hogy továbbra is az igazság és a szeretet útját járjam, és többé ne engedjem meg, hogy a sötétség elhomályosítsa az elmémet.
Segíts felismernem, amikor a Veled való kapcsolatról elfeledkezve a külső világ tárgyaitól és történéseitől várom, hogy elhozzák nekem a boldogságot. Hadd ébredjek rá, hogy a boldogság bennem lakozik, ezért bármikor hozzáférhetek, függetlenül attól, hogy mi zajlik körülöttem.
Adj bátorságot, hogy továbbra is a Hozzád vezető utat kövessem, hogy megérkezhessek abba az örömteli, szeretetteljes és békés életbe, amelyet mindig is nekem szántál. Köszönöm. Áldás.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése